Amikor el vagyok akadva valamivel, nem arra van szükségem, hogy valaki megoldja helyettem a nehézségemet. Attól csak tehetettlennek, ügyefogyottnak érzem magam.
A valódi segítség hozzásegít, hogy rálássak az életemre (ezt önismeretnek is mondják), és hogy a rálátás után elkezdhessen a lelkemben kirajzolódni a megoldáshoz vezető út.
„Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa” – mondja a régi mondás. „Mindenki a saját életének a szakértője” – mondja a tiszteletteljes segítői hozzáállás. A jó segítő tudja, hogy a megoldás kulcsa a beszélgetőtársa kezében van, legfeljebb éppen nem találja. A segítő feladata valóban annak a segítése, hogy megtalálja azt.
A segítő beszélgetés a humanisztikus pszichológia gondolatvilágába illeszkedik, ennek a gondolkodásmódnak Carl Rogers a megalapítója és legismertebb képviselője.